Kőrispatak története

Kőrispatak a Kis-Küküllőbe ömlő Küsmőd-patak völgyében fekszik Etédtől nyugatra 7  km-re. Udvarhelyszék egyik határszéli települése. A völgy két oldalát  550- 670 m-es dombok szegélyezik. A gyakran földcsuszásokkal tarkított domboldalakon szántok és legelők, a völgy alján szántok és kertek fekszenek, területe 2805,5 ha. A falut több mint 600 ember lakja, zömük református, kétszáz körüli unitárius  harmincegynéhány Hetednapot Ünneplő Adventista és néhány katolikus.  A 136A számú megyei úton közelíthető meg Erdőszentgyőrgy  (Sângeorgiu de Pădure) illetve Székelykeresztúr (Cristuru-Secuiesc) felől. A falu a rajta keresztül folyó, kőrisfákkal szegélyezett patakról kapta nevét. A kőrispataki lakósság fő foglalkozása földművelés és állattenyésztés volt, jövedelempótló foglalkozás volt a tűzifaszállítás. Közel 150 éves múltra tekint vissza a népi kismesterségek terén a szalmakalap készítés (kalapkötés). 1879-ben, a faluban közel százan foglalkoztak szalmafonással. Ma kevés az a család a faluban, aki ne ismerné a szalmafonás technikáját.

A falu első említése 1566-bol való, amikor János Zsigmond fejedelem hadában híven szolgált lófők jegyzékébe felvették keörispataki Ferenczy Mátyás, Gothárd Imre és Pál lófők neveit 1567.ben A lófők 25 dénáros adólajstromában  Keörispatak 27 lófő portával szerepel. Ebben az időben a falunak nincs főrendi lakója. A főemberek 50 dénáros adólajstroma 1576-bol csupán a fejedelem 38 egész jobbágy telkét tünteti fel Keorispatakon, a tapasztalat szerint ez 38-nál több fejedelmi jobbágy családot jelent.

1529-ben Betlehem Gábor kőrispataki birtokrészt adományozott Rédei Jánosnak. 1640-ből illetve 1660-ból származik Kőrispatak egy-egy falutörvénye,  amelyek az erdők használatát, irtások létesítését, a vetést illetve a kaszálót védő kerítések, gyepük, építését, a szarvasmarha tartást valamint az országutak karbantartását szabályozza.

Irtással a 16.ik század végén találkozunk. l597-ből Balázs oltoványa. Vetés kapuról 1657-ből maradt adat. Homlogy felé menő vetés kapu nyílósban. 1603-ból hallunk a Küsmőd-patakra épült malmokról. A l6-ik században a falunak több malma is lehetett, 1653-ban ugyanis az első malmot említik.

1656 körül említik a Szőlőhegy, illetve Temetőhegymege határ neveket. Ez ezért is fontos mert bizonyíték arra, hogy a falu a 17-ik században mar nem a templom körül temetkezett, hanem a falun kívül a templom fölötti oldalban nyitott temetőbe temetkezett.

A falu lakossága állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkozott. A gabonán kívül kendert, napraforgót termelt. A kendert és gyapjút házilag feldolgozták. Az erdőből kitermelt fát Marosvásárhelyen tűzifakent értékesítették, majd a vasút építésnél mint talpfa.

Diósfalva

Kőrispatakon alól a tér egy részét ma is Diósfalvának nevezik. Hagyomány szerint előbb a falu ott feküdt és csak később költözött fennebb az ott lévő kőrisberkek közé ahonnan neve is származott. Az első idetelepülő a hagyományok szerint egy Dömös nevű ember volt, maga is meglévő és népes ilyen nevű családot alapítá. Ezen Dömös valószínűleg a Ketsetnél leirt, a tatárok által feldúlt Dömöslakárol jöhetett ide. A Dömös név a határnevekben is megtalálható, Dömösútja, Dömöskosara. Hogy Dömös uramat vagy utódait az új telep helyen is felkeresték a tatárok, mutatja a falutól északra lévő Tatárok útja nevű helynév. Amint a hagyomány mondja a Szilasi sziklabarlangjaiba vonult népet hiába ostromolták mert azt oly hősiesen védték, hogy a tatárok megszaladtak.

Vissza a lap tetejére | Kezdőlap

A református egyház

 Egyháztörténeti szempontból Kőrispatakról az 1400-as évek előttről nincs semmi adat. Mint Küsmőd filiája valószínűleg templommal sem rendelkezett, esetleg egy kápolnája lehetett, erről azonban semmi konkrét adat nincs.

A reformáció tanítása valószínűleg a XVI. Század második felében jelenhetett meg, mivel Erdőszentgyörgy a Reformáció tanítását, ár 1549-ben elfogadta. A századvég-századelő hozhatta meg Kőrispataknak az anyaegyházközség jelleget, és ebben az időben épülhetett fel az első temploma is, amit alátámaszt az a tény, hogy 1633-ban már Pákay János református lelkipásztor hirdeti az igét, és 1672-ből fennmaradt egy adománylevél, melyben Nagy András földet adományoz az egyházközség telkének nagyobbítására.

Kőrispatak református templomának építési ideje ismeretlen; annyit lehet tudni, hogy a mainak a helyén állott; aránylag kis templom lehetett (1723-ban 120-150 férőhelyes lehetett); stílusa bizonyára a korra jellemző késő gótikus, amit bizonyít a régi templomból megmaradt falrészlet, mely összekötőként maradt meg a mai torony és a templomhajó találkozásánál. A padlástér felől nézve gótikus stílusú oromfalat mutat.

1773-ban a templom elég jó állapotban lehetett, mert nyugati végére a ma is meglévő tornyot építik. A református gyülekezet számbéli növekedése magával hozza a templom kibővítésének igényét. A régi templom lebontásának, az új templom építésének oka ismeretlen. Feltételezhető, hogy maga a templom ekkorra már elég rossz állapotban jutott, s a gyülekezet előnyösebbnek találta a régi, rossz állapotban lévő tatarozási, bővítési munkálata helyett egy új, nagyobb templom építését, mely jobban megfelel szükségleteinek és a kor ízlésének; ehhez a lebontott templom anyagát felhasználhatták, s azt csak ki kellett egészíteni. Feltételezhető, hogy a már említett régi falrészlet így maradhatott meg, hogy összekötőül szolgálhasson a régebbi torony s az újonnan épített templom között. Az építkezés 1819-1822 között történt meg. 1827-ben készült el a félköríves záródású kő-kapuláb. 

Eleinte úgy a torony, mint a templomhajó zsindellyel volt fedve, ez azonban sok javítást igényelt. 1861-ben a tornyot fedik, pléhvel, majd ugyanazon évben a templomhajót cseréppel. A templomhajó nagy belső fesztávolsága miatt a mennyezet többször is beomlott, ezért 1911-ben készül el a mai kazettás mennyezet. A templompadokat 1888-ban festik le a ma is meglévő színre. 

A templom harangjaira vonatkozó első adat 1778-ból ismert; előtte is kellett létezzen egy, de az egy külön haranglábba lehetett felszerelve. A második, kisebb harang 1840-ben készült Segesváron, ez ma is megvan. Az 1778ban készült harangot 1848-ban hadi célokra átadják, helyette öntet az egyházközség egy másikat. Ez a harang is elődjének sorsára jut 1914-ben, amikor háborús célokra átadják. 1925-ben készül el Nagyszebenben a ma is létező kisebbik harang. 

Orgonáról 1823-ból maradt fenn egy említés, amikor új orgonát vásárol az egyházközség. Az „új orgona” kifejezés azt a feltételezést engedi meg, hogy az előtt is létezett már egy. A ma is meglévő orgonát 1930-ban készíti Boda József. 

Az egyházközség első papilaka a templom keleti végében állott, a ma már lebontott kántori lak helyén. Ezt építik át 1798-ban, majd az állandó vízveszély miatt az egyházközség egy telekcsere folytán jut hozzá a mai papilak telkéhez, melyen 1809-ben építenek fel egy épületet, a régit 1812-ben bontják le és adják el anyagát. 1844. március 17-én az épület tűzvész áldozata lesz. Ugyanebben az évben kezdik építeni az új papilakot, gazdasági épületeket. A munkálatok több évig húzódnak anyagi fedezet hiánya miatt. Fennállásának 150 éve alatt többször is javították, 1975-ben a nyári konyhát alakítják át imateremmé. 

Református felekezeti iskola bizonyíthatóan 1695-ben már működött; első ismert tanító Fogarasi Tamás 1711-ben. Építési ideje ismeretlen, a régi papilak szomszédságában állott. Fából készült egy termes épület volt, melyet az 1800-as évek második felében bontanak le s adják el olcsón. Helyébe épült 1873-ban a volt kántori lak közelében az új iskola kőből, cseréppel fedve. A gerendázat gyenge volta miatt a 1900 augusztusában a tetőzet beomlott. 1901-ben épül fel az első állami iskola, melyet ezelőtt néhány évtizeddel lebontottak, helyette új telken felépítve a ma is meglévő modern iskolát. A református felekezeti oktatás 1893-1894-ben szűnt meg egyidőben az unitáriussal, amikor is a református iskolát az állam átvette. Számbelileg a református egyházközség mindig nagyobb volt. A XVIII-XIX. századfordulón kb. 400 reformátust tartanak számon; 1868-ban 820, 1900-ban 863, 1915-ben 1000, 1930-ban 800, 1941-ben 830, 1965-ban 850, 1998-ban leapadt 265 lélekre.  

Vissza a lap tetejére | Kezdőlap

Az unitárius egyház

Az unitárius egyházközségre vonatkozó adatok csak a XVIII. Század második felétől ismertek. Az első adatok az egyházközség 1773-as leltárában találhatók a régi templomra vonatkozóan, majd Lázár István püspök 1801-ben tartott vizitációjáról felvett jegyzőkönyvben a régi templomra, régi papilakra és lélekszámra vonatkozóan.

Az első unitárius templom 1677-ben épült fából, mellette egy fa harangláb állt. Mindkettő 1803-ban a tűz martaléka lett; 1805-ben kezdik építeni a mai kőtemplomot, melyet 1813-ban fejeznek be. A torony építését 1823-ban kezdik meg, s 1825-ben fejezik be.

Harangjairól az első feljegyzés 1782-ből származik, amikor az egyházközség egy új, nagy harang öntésére készül. Ezt 1783-ban szentelik fel, 1786-ban értesülünk arról, hogy az egyházközség tulajdonában volt még egy régi, kisebb harang is, melyet 1785-ben beöntöttek az új kisebbikbe. E két harang megolvad az 1803-as évi tűzvészben; anyagukból még azon évben öntet az egyházközség egy nagy harangot is. 1848-1849 között ez a kisebbik harang hadi célokra át lesz adva a magyar hadseregnek. Ezt a harangot pótolja az egyházközség 1856-ban.

Az egyházközség 1897-ben megvásárolja a korondi unitárius egyházközség régi orgonáját, mely néhány év alatt annyira meghibásodik, hogy nem sikerül megjavítani. Ezt 1904-ben elcserélik egy harmóniumra.

A régi papilak a falu alsó részének déli oldalán volt; 1762-ben épült hármasosztagú épület, melynek egyik szárnya felekezeti iskolának is szolgált. A mai parokiális telekhez 1808-ban csere által jutnak; 1809-1811 között építik fel a második papilakot, melyet romlott állapota miatt lebontanak, 1867-1869 között építik fel a mai papilakot, s 1894-ben megnagyobbítják.

A templom és az új papilak telkét 1845-1847 között kőkerítéssel veszik körül, a bejáratokat kovácsolt vaskapukkal látván el.

Az első unitárius felekezeti iskola a régi papilak bal szárnyában működött. A tanítás 1811-től az elcserélt telken épült papilak kisebbik szobájában folyik, de szűknek bizonyult, s 1859-ben megnagyobbítják.

Maga a tanítási folyamat sem zökkenőmentes: 1804-ben a vizitáció meghagyja, hogy az unitárius gyermekek ne járjanak a református iskolába. E tény magyarázata valószínűleg a helyiség szűk volta volt.

1870 körül a református és unitárius egyházközség összevonja a két iskolát a református iskolába, mely alkalmasabb a tanításra. 1876-ban már közösen folyik az oktatás, csak a vallásos tárgyakat tanítják a két papilakon. Az unitárius felekezeti iskola, gyakorlatilag 1896-ban szűnik meg, mikor az állam átveszi az oktatást.

Bözödújfalu a kőrispataki unitárius egyházközség filiája kb. 1852-ig, mikor önállósul. Itt egy lévita végezte a szolgálatokat. Az anyaegyházközséget közösen tartják fenn: Kőrispatak a papilakot és a kertet, Bözödújfalu a gazdasági épületeket gondozza.

A lélekszámra vonatkozó első pontos adatok a már említett 1804-es vizitációs jegyzőkönyvben találjuk: 133, 1868-ban 248, 1900-ban 300, 1915-ben 311, 1923-ban 278. Az 1950-1960-as évek változásainak következtében a lélekszám egyre apad, a kőrispataki unitárius egyházközség jelenlegi létszáma már csak 158.

Vissza a lap tetejére | Kezdőlap

A kőrispataki iskola

 Az első írásos feljegyzés az iskola létezéséről l715-ből származik. A református egyház levéltárában található feljegyzés szövege: „Ahol megvizsgáltatva a hallgatok. Dicsérik pásztorukat Tiszteletes Bölöni Illés urat mindenekről élettársával együtt. Így ajánltatik Halmágyi M rektor is.”  

A latin szöveg (Ubi examinati Auditares Laudant sum Pasterem Rever Dnum Elian Bölöni de omnibus  una cum Conjuge.Sic etiam Comendatur Rector M Halmágyi )  

A faluban két felekezeti iskola működött.   l895-től állami iskola möködik. 

1895-től 1918-ig Állami elemi népiskola. 

1919 - 1920 Şcoala elementară de stat. 

1920 - 1940 Şcoala primară de stat. 

1940 - 1944 Magyar királyi állami elemi népiskola. 

1944 - 1945 Népiskola ,Scoala populară. 

1946 - 1948 Şcoala primară de stat cu limba de predare maghiară. 

1948 - 1953 Şcoala elementară cu lV- clase. 

1953 - 1957 Şcoala elementară mixta cu limba de predare maghiară. 

1957 - 1962 Şcoala de Vll ani limba de predare maghiară 

1962 - 1964 Şcoala genarală de Vlll.ani. Majd Şcoala generală cu clasele l-Vlll.

A faluban már XVII. században már volt református iskola. Erre az 1660-1695-ös évi leltár enged következtetni amelyben megtalálható a mester bérezése. 1711-től már név szerint ismerjük a mester Fogarasi Tamás személyében. Külön unitárius felekezeti iskola is működött de hogy melyik évtől, nem tudjuk, de 1834-től mar bizonyíték van róla. Iskolamester nem volt, a pap végezte az oktatást. 1885-ben az unitárius egyházközösség prezsbiteriúma figyelmezteti a szülőket, hogy gyermekeiket a református iskolába ne adják, várják meg a községi iskola beindítását mivel egy mester nem tudja elvégezni az unitárius gyermekek oktatását is.   

Az unitárius iskola 1893-ban nyílik meg. Az első református iskolaház amiről tudomást szereztünk a kántori lak mellett volt a templom keleti oldalán a  kántori lak kertjében.    

Pál Balázs 1890 körül úgy emlékszik róla mint egy rozoga épület, fából épült szalmával volt födve. Egy termes épület három ablakkal, egy ajtóval. Belül a fal mellett bükkfagerendából padok, előtte singnyi széles asztal. Nagy kandalló adott meleget. A fát a tanulók hozták otthonról. 1788-ból maradt egy feljegyzés, amely szerint "Aki a tanítást hír nélkül elmulasztja három krajcárbüntetéssel tartozik." A takarítást a lányok végezték. 

Tantárgyak: olvasás, írás ,vallás, számolás éneklés. Az adat 1815-ből származik. 

1820-ban a tantárgyak: olvasás, vallás, szent história, természettudomány, hazaszeretet, írás, éneklés. 

1933-ban az előbbiek mellett meg geográfia, 1940-től erkölcsi regulák. 1825-ben a nagy himlőjárvány miatt szünetel a tanítás. 

A mester javadalmazása 1715-ben, egy kalongya búza, egy kalongya zab, minden embertől. 

A szegény özvegyek egy sing kendervásznat adtak. A harangozásért egy kenyér vagy öt kéve búza. 

1834-ben az előző mellett szénabér is van, egyharmad bugja széna. 

1865-ben sürgetik az új iskola építését, 1870-ben 720 forint 49 krajcár pénzmaradvánnyal indul. 1871-ben a vizitáció ismét hátrahagyja az iskola építését. 1870-ben nyáros cseréjéből 500 forint értékű fát  adnak. 1872-ben hozzáfognak az építéshez. 1873-ban felépül, kőből, fából cserépből. 

Az akkori lelkész, Pál Balázs is készséggel segít. A királyi tanfelügyelő nagysága Sándor Mózes úgy nyilatkozott hogy a vidéken egy iskolaépület se múlja felül, a faluban a legszebb épület. Az árát 1000 forintra értékeli. Az iskola egy nagy tágas teremből állott. 1884-ben a magtár jövedelméből az egyház közösség berendezi az iskolát. Az iskola látogatás szigorú és kötelező.1893-ban június 19-én a prezsbiteri gyűlés határozata alapján az iskolát átadja a községnek az alábbi feltételek mellett: 

1.  A község évi l0 forint haszonbért fizet a fenntartásért. 

2.  Az első tanító mindig református legyen. A kántori lakot átadja tanítónak. 

3. A község köteles még egy tantermet építeni és a második tanító javadalmazásáról gondoskodni. 

4. Ha megszűnik működni a községi iskola úgy az iskola visszaadandó az egyháznak. 

Az iskolatermet kultúrteremnek, színdarabok bemutatására, táncteremnek is használják. 

1895-98 között óvodát is létesítenek. 1900-ban az épület összeomlott. A fát a szú megette. Tamási Anna óvónő, amikor a gyermekeket kivezeti az épületből a templomkertbe egy kis sétára az épület összeomlott. Emberéletben nem esett kár. A pap imájába foglalva az esetet ilyen keppen "Hálát adunk az istennek a gondviselésért, hogy életben kár nem esett." 

1901-ben felépül az új iskola két tanteremmel külön óvodai helyiséggel. Az épület kő, fa, cserép. Tágas, négy ablakos tantermek. Az iskola mellett kert és udvar. Ebben az épületben működött l978-ig az iskola. 1957-ig l-lV. osztály 1957-től Vll majd Vlll osztály. A tanulók létszáma 1957ben 89. Négy tanerő tanít. 1958-ban 112 tanuló az alsó tagozaton négy a felsőn három tanerővel. 1960-ban 140 tanuló négy tanerő az l-lV osztályokban öt tanerő az V-Vll osztályban .   

Az 1901-ben épült iskola l976-ig állt amikoris az épület veszélyessé kezdett válni, javítása nem kifizetődő így bontásra kerül.  Az épület anyaga, a kő, felhasználódott az új épülethez, a cserép és faanyag árát az új épület építéséhet felhasználták. 

l982-ben elkezdődött az új iskola építése amely hat évig tartott. A  falu pénzbeli  hozzájárulásából valamint közmunkájából épült fel. Az épület négy tanteremből, egy nagyteremből valamint könyvtár, meg irodahelyiségből áll. A közművesítés hiánya miatt a két mellékhelyiséget is tanteremnek alakították ki. 

Az 1986-87-es iskolai évet az új épületben lehetett megkezdeni.